A főszerepet ezúttal az olasz maffiacsaládból származó Toni Cipriani (szinkronhangja: Michael Madsen) kapta, akinek nem kisebb a feladata, mint megtisztítani Liberty városát az ott garázdálkodó különböző bandáktól és az egészet a Leone család egyeduralmú felügyelete alá vonni. Akciókban bővelkedő kalandunk során korrupt politikusok, kegyetlen kínai triád tagok, drogbárók, bérgyilkosok, semmitől vissza nem riadó iparmágnások és véreskezű banditák szennyesét kell eltakarítanunk.


Összesen hat nagy szervezett banda verseng a területért, melyek egyikét mi képviseljük. A Sentinel Maffia, a Diablo, a Triad, a Kolumbiai Kartell, a Yakuza és a Bosszú Angyalai csoportok nagy része ismerős lehet, hiszen többek közt a GTA3-ban is találkoztunk már velük. Nem véletlen, hogy ezek a csapatok újra szerepet kapnak, hiszen a Liberty City Stories a harmadik rész előtt három évvel játszódik, és ha felidézzük annak történetét, beugorhat, hogy bizony ott is találkoztunk Tonival, akkor mint megbízóval. Salvatore Leone a maffiacsalád feje szintén jelen van, de a végigjátszás során összefuthatunk még olyan szereplőkkel is, mint Donald Love, Avery Carrington, Vincenzo Cilli, Ray Machowski, Leon McAffrey, Paulie Sindacco, Joseph Daniel O'Toole, Jane Hopper és Miguel. A távol-keleti triádokat Asuka Kasen, Kenji Kasen és Kazuki Kasen képviselik, akikkel nem lesz könnyű dolog elbánni. Aki otthonosan mozgott anno a GTA3-ban az itt is remekül helyt fog állni, hiszen a szereplők, a bandák, de még a város egy része is szervesen hozzákapcsolódik a 3 dimenziós erát megnyitó GTA3-hoz.


A Liberty City Stories elsőként PSP-re jelent meg, majd idén nyár közepén mint derült égből a villám, úgy csapott le a Playstation 2-es társadalomra. A PSP méretéhez képest erős gép, de a nagyokkal össze sem mérheti az erejét, ezért is volt nagy ballépés a Liberty City Stories teljes konverziója. A grafika még az előző részeknél is silányabb, gyakorlatilag olyan, mintha egy nagyképernyős TV-re kötnénk rá az apró PSP-t. Szintén a teljesítmény számlájára írható, hogy a város sokkal kisebb az előző részekénél és a történet is rövidebb. A küldetéseink kivétel nélkül sablonosak, nincs bennük meglepő fordulat, melyet tovább gyengít az emlékeinkben még élénken élő The Godfather párját ritkító történeti vonala. A GTA rajongók rutinosan fognak mozogni, mivel az égvilágon semmi újítást nem építetek be a játékba. Itt is megvannak a főküldetések, a mellékküldetések, időpocsékolásnak pedig szórakozhatunk a taxis, a mentős, a rendőrös és a pizzafutáros feladatokkal. Az elvakultak felkutathatják a hidden package-eket, szórakozhatnak a stunt jump-okon, indulhatnak az utcai versenyeken, gyilkolászhatnak a Rampage módban, de ezeken kívül nem fognak találni semmi egyéb plusz feladatot. Az időjárás egész végig borús, van amikor esik, van amikor köd van, de napsütést nem sokat fogunk látni. A város fényei ritkák és gyengék, továbbá városképileg sem vehetik fel a versenyt mondjuk a Vice City-vel vagy a San Andreassal.


A régi bugok mind kivétel nélkül megmaradtak. Ha gyorsan beugrunk egy autóba, akkor az anyósülésen lévők bent felejtik magukat, valamint a szereplők rendszeresen megpróbálnak átfutni az előttük álló akadályokon. Vérfrissítésként kapunk sok új autót, valamint rengeteg új fegyvert is. Szerezhetünk kést, hokiütőt, maccsétát, hentesbárdot, két fajta pisztolyt, láncfűrészt, baseballütőt, AK-47-est, shotgunt, minigunt, lángszórót, jakuza kardot, snipert, M4-est, uzit és hasonló finomságokat. A rádióadók az 1998-as trendnek megfelelő muzsikákat sugározzák, de sajnos ebből is kevesebb van, mint az előző részekben. Mint ahogy azt már korábban említettem, a GTA3-ból ismerni fogjuk a város egy részét, de mivel ez pár évvel korábban játszódik, lesznek olyan épületek, melyek itt még nem épültek még meg, ott pedig jelen vannak, sőt olyanok is, melyek itt még a virágzó gazdaságot szimbolizálják, ott pedig ledurrant, elhagyatott és lelakott képet mutatnak.


Kellemes apróság, hogy az LCS-ben több ruhánk lesz majd az eddig megszokottaknál, melyek természetesen mind az ezredvégi hangulatot idézik. Szomorú ellenben, hogy mint oly sok más dolog, az átvezető animációk is rövidebbek a megszokottaknál. Nincs bennük akció, nem mutatnak semmi érdekeset, egy szóval tökéletesen visszaadják a játék semmitmondó lapos történetét. Lehangoló és elkeserítő, hogy a konverzió során kivették a PSP-ben először hivatalosan támogatott multiplayer módot, úgyhogy ezúttal is egyedül kell majd megküzdenünk a bandatagokkal. A San Andreas látványos utcai bandaháborúi ezúttal eltűntek, most nem kell küzdenünk a területekért. Nem kérhetünk a társainktól segítséget, nem hívhatjuk őket oda, így most ismét teljesen magunkra vagyunk utalva.


A Liberty City Stories most, 2006-ban nem jó GTA. Ha a harmadik rész után jött volna ki, akkor elfogadtuk volna és örültünk volna neki, de most olybá tűnik, mintha csak egy kiegészítő lenne a GTA3-hoz, egy amolyan lapos prológus. Néhány évvel ezelőtt nagy divat volt a sikerfilmek / sikerjátékok előzményeinek bemutatása, de a Star Wars után már elegünk lett ebből is. A játéknak mutatnia kellett volna valami izgalmasat, valami változatosat, valami meghökkentőt, de nem sikerült neki. Gyengébb lett az összes eddigi 3 dimenziós résznél, laposabb és unalmasabb. Csupán arra jó, hogy ne maradjunk GTA dózis nélkül, amíg meg nem érkezik a sorozat negyedik része Playstation 3 és Xbox 360 konzolokra.